111 - A kormányos

A Távol-Kelet és azon belül is Japán már a XIX. század óta élénken foglalkoztatja a nyugati közvéleményt. Ennek egyik fellángolására a második világháborút követően került sor, ebben pedig nagy szerepet játszott James Clavell brit író 1975-ös A sógun című regénye is. A KatPol Kávéház 111. adásában az ezen regényt feldolgozó, idén megjelent sorozattal foglalkozunk így a nyári szünet után, amiről utólag természetesen szemtelenül mondjuk azt, hogy előre eltervezett volt. A japán történelem legérdekesebb időszakaiból kiemelkedik a "hadakozó fejedelemségek korszaka" (szengoku dzsidai), amely mintegy másfél évszázadig tartott, 1467 és 1600 között (persze ebben sincs egyetértés). Ebben a korszakban a központi hatalmat jelentő sógunátus annyira meggyengült, hogy a helyi szamurájok önállósították magukat. Ebből a káoszból emelkedett ki aztán előbb a véreskezű Oda Nobunaga, majd az ő halála után két neves alvezére, Tojotomi Hidejosi és Tokugava Iejaszu osztoztak a hatalmon. A könyv és sorozat már akkor veszi fel a fonalat, amikor Tojotomi az árnyékvilágba távozott, kiskorú régense felett egy régenstanács őrködik, amiben a legnagyobb hatalmat az a Tokugava gyakorolja, akire mindenki gyanúsan tekint. Ekkor érkezik a japán partokhoz John Blackthorne (a valóságban William Adams) angol navigátor, akinek szemén keresztül maga az olvasó is megismerkedik a korabeli Japánnal. A mű elképesztő siker lett: több millió példányt adtak el belőle alig pár év alatt, amit aztán az 1980-as minisorozat koronázott meg, amit röpke hét évvel később a magyar állami (bár ez a jelző tulajdonképpen felesleges) televízió is közvetített. El kell mondani, hogy miközben a Sógun mögött hatalmas kutatómunka áll, sajátosan kezeli témáját: például az összes karakter fiktív neveket kapott. Így lett Tokugavából Toranaga, Hoszokava Gráciából Toda Mariko és így tovább. Erre azért volt szükség, hogy az író ne történelmi tények és tudás kárára növelje saját írói szabadságát, ami igen előzékeny döntés ebben a műfajban. Azonban ezen változtatás ellenére igen pontosan mutatja be azt a komplex politikai-katonai-kulturális helyzetet, amibe a főszereplő csöppent. Az újabb sorozatról elmondható, hogy tartja magát a regény szellemiségéhez, még ha vannak is benne változtatások. Így például Blackthorne – hogy a „fehér megmentő” toposzát elkerülje – sokkal passzívabb szereplő, sokszor szinte csak sodródik az eseményekkel. A Marikoval kibontakozó románca is sokszor tartaléklángon ég, miközben Buntaro egy esetlen szerencsétlennek tűnik, aki sehogy se tudja megérteni a saját feleségét. Kiválóra sikerült viszont Jabusige karaktere, aki azonnal a fanok egyik kedvencévé avanzsált, míg Toranaga karaktere is érdekes és komplex maradt. A színészek is mind kivételesek a szerepükben: Szanada Hirojuki, mint Toranaga, Anna Sawai és Cosmo Jarvis remekül hozzák a karakterüket. A képi világ is több mint remekre sikerült: az épületek, hajók, ruhák, fegyverek mind-mind korhűek és szemet gyönyörködtetőek. Összességében véve mindannyian szívesen néztük meg a sorozatot, és várjuk a bejelentett második évadot (ami még nem volt bejelentve a felvétel idején), még ha a feldolgozandó alapanyag hiánya némileg óvatos optimizmusra is int minket. Valamint ajánljuk mindazoknak, akik szeretik a japán történelmet és kultúrát, vagy pedig érdeklődnek iránta. Nem fognak csalódni. Az adáshoz jó szórakozást kívánunk!