76 - A Kőfal leomlik

Az 1861-1865 közötti amerikai polgárháború az Egyesült Államok történetének egyik legfontosabb eseménye volt. Polgárháborúk akkor szoktak kitörni, amikor egy állam politikai csoportjai alapvető kérdésekben nem értenek egyet, és ezeket nem tudják békés úton rendezni. Amerikában ilyen volt a rabszolgaság kérdése, amely egy sor másik ügyet is áthatott. A KatPol Kávéház 76. adásában az amerikai polgárháborúval foglalkozunk három film segítségével, amelyek: az északi narratívát bemutató 1989-es 54. hadtest (Glory), illetve a déli nézőpontból készült 2003-as Istenek és katonák (Gods and Generals), illetve az 1993-as Gettysburg. Ahogy már a bevezetőben is említettük, az amerikai társadalmat megosztó legnagyobb kérdés a rabszolgaság volt. Már a függetlenség kikiáltásakor is az alapító atyák hitet tettek a szabadság és egyenlőség mellett – még ha közöttük is akadtak rabszolgatartók –, és a rabszolgaság kérdését olyannak tekintették, amely idővel megoldja magát. Ám ironikus módon a könnyebb gyapotfeldolgozást lehetővé tévő technológiai újítások áthúzták ezt a várakozást, és az Unió hamarosan végleg kettévált: a rabszolgaságra épülő déli agrárgazdaság ültetvényes oligarchái szembekerültek a gyorsan iparosodó észak polgárságával. Az Egyesült Államok politikai elitje sokáig az egyensúlyt próbálta fenntartani, leginkább különféle politikai kompromisszumok által. A közhiedelemmel ellentétben Északon is kisebbségben voltak a rabszolgaság eltörlését radikálisan képviselők (abolicionisták), és többnyire a Dél lépett fel agresszívan, amikor igyekezett tovább terjeszteni a rabszolgaságot belföldön, de a külföldi terjesztésre is voltak ambíciók (pl. Kuba megszerzése által). Amikor 1861-ben győzött az elnökválasztáson Abraham Lincoln, a dél még azelőtt elszakadt az Uniótól, hogy ő hivatalba léphetett volna. A háború kirobbantó oka tehát egyértelműen a rabszolgaság kérdése volt, még ha a kezdeti célok el is tértek ettől (Lincoln kezdetben csak az Unió egységét akarta helyreállítani). Ahogy arról már korábbi adásunkban is értekeztünk, az amerikai polgárháború azon kevés konfliktus egyike volt, ahol a vesztesek építhettek mainstream történelmet a háborúból, az „elveszett ügy” (Lost Cause) narratíváját, ahol az agresszív Észak tönkretette ezt a jól működő kis idilli Délt. Ennek mindmáig tartó hatása erőteljesen megjelenik az Istenek és katonák című filmben, amelyet főleg az amerikai baloldalon sokan egyfajta botrányfilmnek tartanak, annyira igyekszik tisztára mosni a Konföderáció prominens katonáit. Ami igazán botrányos a filmben, az inkább annak vontatott lassúsága és unalomba átcsapó története. Az ugyenezen rendező által 10 évvel korábban elkészített Gettysburg legalább szórakoztató hatalmas csatajeleneteivel, és nem szentel hosszú félórákat arra, hogy bemutassa nekünk, pontosan milyen hihetetlenül is idilli volt a déli élet. Ezzel szemben az 54. hadtest kimagaslik ezek közül minden tekintetben, amit több közismert fekete színész (Denzel Washington, Morgan Freeman) játéka is igencsak segít. A dolog érdekessége, hogy ma már ebben a formában egyik film sem készülhetne így el, még az északi álláspontot képviselő Glory sem, amely az első harcoló színeszbőrű egység történetét mutatja be, ugyanis az "n" betűs káromkodás annyiszor hangzik el benne, mint egy átlagos chicagói utcai lövöldözés közben. Nem mellesleg érdemes kiemelni, hogy a Black Lives Matter mozgalom megjelenése és a faji kérdés egyre sarkosabb ponttá válása egyébként is ellehetetlenít bármiféle diskurzust a témában, ráadásul a déli államok mai elitje „jenkivé” vált, és szinte semmiben sem képviseli azokat az értékeket, mint a korábbi korok déli elitje tette. Az adáshoz jó szórakozást kívánunk!