2024.03.24-i adás

B év, nagyböjt Virágvasárnap ** Mk 14,1 - 15,47 ** Két nappal ezután volt a húsvéti vacsora és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók azon tanakodtak, miképpen fogják el őt csellel, és hogyan öljék meg. Azt mondták ugyanis: Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között. Amikor Betániában volt a leprás Simon házában és asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, alabástromedényben valódi, drága nárduszolajat hozva. Eltörte az alabástromot, és a fejére öntötte. Voltak, akik méltatlankodtak ezen, és így beszéltek maguk között: ,,Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet? Ezt az olajat el lehetett volna adni több, mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek!'' És nehezteltek az asszonyra. Jézus azonban így szólt: ,,Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindig veletek. Ő megtette azt, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, elbeszélik majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére.'' Az iskarióti Júdás pedig, a tizenkettő közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik. Mikor azok meghallották ezt, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt. A kovásztalan kenyerek első napján pedig, mikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tőle: ,,Mit akarsz, hová menjünk előkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?'' Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: ,,Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: ,,Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszhatom?'' Mutatni fog nektek egy nagy ebédlőt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.'' Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, odaérkezett a tizenkettővel. Amikor letelepedtek és ettek, Jézus így szólt: ,,Bizony, mondom nektek: közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem'' [Zsolt 41,10]. Erre azok elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték tőle: ,,Csak nem én vagyok az, Uram?'' Ő azt felelte nekik: ,,A tizenkettő közül az egyik, az, aki velem egyszerre merít a tálból. Az Emberfia ugyan elmegy, ahogy meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!'' Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: ,,Vegyétek, ez az én testem.'' Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan. Ő pedig így szólt: ,,Ez az én vérem, az új szövetségé [Kiv 24,8; Jer 31,31], amely sokakért kiontatik. Bizony, mondom nektek: többé már nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.'' Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. Jézus azt mondta nekik: ,,Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: ,,Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok'' [Zak 13,7]. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.'' Péter erre azt mondta neki: ,,Ha mindenki megbotránkozik is benned, én nem fogok!'' Jézus azt felelte neki: ,,Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor is megtagadsz engem.'' Ő még erősebben fogadkozott: ,,Még ha meg is kell halnom veled együtt, akkor sem tagadlak meg téged!'' Ugyanígy beszéltek a többiek is valamennyien. Odaértek a majorba, amelyet Getszemáninak hívnak. Akkor azt mondta tanítványainak: ,,Üljetek le itt, amíg imádkozom.'' Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrődni. Azt mondta nekik: ,,Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.'' Egy kissé előbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez az óra. Ezt mondta: ,,Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.'' Ezután visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: ,,Simon, alszol? Nem tudtál virrasztani egy órát? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.'' Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal. Megint visszatért, és alva találta őket, mert a szemük elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki. Majd harmadszor is odajött, és azt mondta nekik: ,,Aludjatok már és nyugodjatok! Elég, eljött az óra! Íme, az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.'' Még beszélt, amikor megérkezett az iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy tömeg kardokkal és botokkal a főpapoktól, írástudóktól és a vénektől. Aki elárulta őt, jelt adott nekik: ,,Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg, és jól vigyázva vigyétek el.'' Amint odaért, mindjárt odalépett hozzá, és így szólt: ,,Rabbi!'' És megcsókolta őt. Azok pedig kezet emeltek rá, és megragadták őt. Az ott lévők közül az egyik kardot rántott, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Jézus így szólt hozzájuk: ,,Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap veletek voltam, tanítottam a templomban, mégsem fogtatok el. Az írásoknak azonban be kell teljesedniük.'' A tanítványai ekkor elhagyták őt, és mindnyájan elfutottak. Egy ifjú azonban követte, mezítelen testén egy szál gyolcsingben. Elkapták, de az, ingét otthagyva, mezítelenül elfutott tőlük. Jézust a főpaphoz vitték. Összegyűlt nála minden főpap, írástudó és vén. Péter pedig messziről követte őt, be egészen a főpap palotájáig, és a szolgákkal a tűznél leülve melegedett. A főpapok pedig, és az egész főtanács, tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak. Sokan tettek ugyanis hamis tanúvallomást ellene, de vallomásaik nem egyeztek egymással. Végül néhányan felálltak, és hamis tanúvallomást tettek ellene ezekkel a szavakkal: ,,Hallottuk, hogy ez azt mondta: ,,Lebontom ezt a kéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem kéz alkotott''.'' De a vallomásuk így sem volt megegyező. Ekkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: ,,Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak ellened?'' Ő csak hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap újra megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?'' Jézus azt felelte neki: ,,Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben'' [Dán 7,13; Zsolt 110,1]. Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: ,,Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok?'' Erre azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt. Ezután egyesek elkezdték őt leköpdösni, bekötötték a szemét, ököllel verték, és azt mondták neki: ,,Prófétálj!'' Még a szolgák is arcul verték őt. Eközben Péter lent volt az udvarban. Odajött a főpap egyik szolgálója, látta Pétert melegedni, szemügyre vette őt, és azt mondta: ,,Te is a Názáreti Jézussal voltál!'' Ő azonban letagadta: ,,Nem ismerem őt, és azt sem értem, mit mondasz.'' Aztán kiment az előcsarnokba; ekkor megszólalt a kakas. A szolgáló megint meglátta őt, újra mondogatni kezdte a körülállóknak, hogy ez is azok közül való. Ő megint csak letagadta. Kis idő múltán az ott állók ismét így szóltak Péterhez: ,,Biztosan közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.'' Ő pedig átkozódni kezdett és esküdözni: ,,Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!'' Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mondott neki: ,,Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.'' És sírni kezdett. A főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész főtanáccsal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták Pilátusnak. Pilátus megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' Ő azt felelte neki: ,,Te mondod.'' A főpapok sok mindennel vádolták őt. Pilátus ezért újra megkérdezte őt: ,,Semmit sem felelsz? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!'' De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig csodálkozott ezen. Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül azt, akit kérnek. Volt akkor egy Barabás nevű, akit a lázadókkal együtt fogtak el, s aki a lázadás során gyilkosságot követett el. Felvonult tehát a tömeg, és kérni kezdte azt, amit mindig megtett nekik. Pilátus azt felelte nekik: ,,Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?'' Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből adták őt a kezébe. A főpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik. Pilátus újra megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok tehát, mit tegyek a zsidók királyával?'' Azok újra csak azt kiáltozták: ,,Feszítsd meg őt!'' Pilátus megkérdezte őket: ,,De hát mi rosszat tett?'' Azok erre még hangosabban kiáltoztak: ,,Feszítsd meg őt!'' Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre. Ekkor a katonák bevitték őt a csarnokba, vagyis a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Felöltöztették bíborruhába, tövisből koronát fontak és a fejére tették, azután elkezdték őt így köszöntgetni: ,,Üdvözlégy, Zsidók Királya!'' Majd náddal verték a fejét, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte. Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort, ráadták saját ruháit, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki a mezőről jövet éppen arra járt, arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Elvitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy ,,Koponyahely''. Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el. Azután keresztre feszítették, a ruháit pedig elosztották, sorsot vetve rájuk [Zsolt 22,19], hogy ki mit kapjon. Három óra volt, amikor keresztre feszítették. Fel volt írva az ítélet oka: ,,A zsidók királya.'' Megfeszítettek vele két rablót is, az egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták őt [Zsolt 22,8], s ezt mondták: ,,Hé! Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!'' Ugyanígy a főpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva ezt mondogatták egymásnak: ,,Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni! A Krisztus, Izrael királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!'' Gyalázták őt azok is, akik vele együtt voltak felfeszítve. A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig. Kilenc órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: ,,Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?'' Ez azt jelenti: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?'' [Zsolt 22,2] Az ott állók közül egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: ,,Íme, Illést hívja.'' Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki [Zsolt 69,22], és így szólt: ,,Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!'' Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét. Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig. Mikor a százados, aki ott állt előtte, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: ,,Ez az ember valóban Isten Fia volt.'' Asszonyok is voltak, akik messziről figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme, akik, amikor még Galileában járt, követték őt és szolgáltak neki; és még sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. Mikor beesteledett -- mivel a készület napja, azaz szombat előtti nap volt --, odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus nem akarta elhinni, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. Amikor a századostól megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet. József pedig gyolcsot vásárolt, levette őt és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy sírba helyezte, amely kősziklába volt vágva, és a sírbolt bejáratához egy követ hengerített. Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték. |